A digitális sárkány

 

 

Idén augusztusban úgy hozta a sors, hogy Kínába utazhattunk. A BIRTV névre hallgató nagy televíziós kiállítás kapcsán esélyünk kínálkozott arra, hogy az általunk forgalmazott interacTV (azóta 3iTV névre keresztelt) intelligens adáslebonyolító rendszernek csináljunk némi propagandát illetve felmérjük, milyen erők szükségesek a kínai piacra történő bejutáshoz. Ennek az útnak néhány tanúlságát probálom meg összefoglalni a következőkben.

Lássuk először a közhelyeket: Kína nagy ország, sok lakosa van, gyorsan fejlődik, gazdasága erős, rengeteg a külföldi befektető, kultúrája igen eltérő, kormánya kommunista. Nem mellékesen: az igazi kínai ételek fantasztikusak, a teák hihetetlenek, az árak földiek. Az emberek barátságosak, tisztelik, szeretik a külföldieket, a taxisok nem beszélnek angolul, viszont mindenütt ott vannak és olcsók. A SARS problémák miatt nagyon ügyelnek a tisztaságra, sűrűn fertőtlenítenek. Pekingben mintha New York vagy Los Angeles keveredne a hatvanas évek hazai lakótelep világával, felhőkarcolók, plazák takarják el egymást meg az újabb még nagyobb épülő felhőkarcolókat és plazákat, valamint a lebontásra itélt lakótelepeket. Sok a kínai gyártású, számunkra félig ismerős, félig ismeretlen autómárka, de mindennapi látvány a fekete luxus autó. Tucatnyit láttunk a legújabb Porsche sport-terepjáróból is.

A BIRTV kiállítás körülbelül akkora, mint az őszi BNV területe, nagy számú kínai kiállítóval. Általában jellemző, hogy a kínaiak megpróbálnak mindent maguk előállítani. Legyen ez szoftver vagy kamera akkumulátor. Ez utóbbit gyártó céget biztosan láttunk legalább egy tucatot. Minden magára valamit is adó rendszerintegrátor cégnek van legalább két-három saját fejlesztésű vágószoftvere. Ezek természetesen kínaiul beszélnek és általában Matrox Digisuite vagy Pinnacle kártyákra épülnek. Amennyire ezt meg tudtuk itélni, felépítésük, logikájuk egyszerű, legalább 5-6 évvel vannak a legismertebb vágórendszerek mögött. A legismertebb vágórendszerek közül viszont egyet sem láttunk kiállítva, ami beszélt volna kínaiul. Szintén a fenti videókártyákra építve számos saját fejlesztésű feliratozót láttunk, meglehetősen hasonlóak voltak egymáshoz és a Magyarországon általunk is forgalmazott Dayang termékeihez. Apropó Dayang: ők tűntek a kinti piac egyik legjelentősebb résztvevőjének, ottlétünkkor írtak alá egy 20 millió dolláros szerződést a nagy kínai állami televízióval, a CCTV-vel, az archiváló rendszerük első fázisának kialakítására. A Dayang standja hatalmas volt, a legnagyobb a kiállításon, nagyobb mint bármelyik külföldi résztvevőé. Saját fejlesztésű virtuális grafikai rendszerük van, természetesen adáslebonyolítás, vágószoftverek, media asset management rendszer, archiválás mind beletartoznak a portfóliójukba. Ők építették Ázsiában az első 100 klienset meghaladó megosztott háttértáras rendszert is.

Ha már megemlítettük a CCTV-t, az állami televíziót, akkor érdemes egy kicsit beszélni a kínai tévézésről általában is. A legfontosabb, hogy csak állami televízió van. A magántelevízió tilos, legfeljebb az állammal közösen juthat a magántőke lehetőséghez. A kínai kormány a televíziózást igen fontos propaganda eszköznek tartja és nem igazán akar másnak, esetleg nem ellenőrizhető módon, beleszólást engedni a tartalmi kérdésekbe. A külföldi befektetés elsősorban kábelhálózatokban, filmgyártásban, Internetben, újságkiadásban lehetséges. Sokkal korlátozottabb a befektetési lehetőség a media ŇtartalmiÓ oldalában meghatározó befolyáshoz jutni külföldi cégként. Persze nem teljesen lehetetlen, csak nehézkes. A kínai tömegtájékoztatás központjában a CCTV (China Central Television) áll. 12 csatornája van, ezek közül egy, a 9-es angol nyelvű. 1956-ban alapították, mint Beijing Television, majd 1958-ban indult el a műsorsugárzás. Összesen azóta 2000-t is meghaladja a televízió adók száma, több, mint 1200 televízió csatorna műsorát sugározzák. Gyakorlatilag az ország 94%-t lefedve. A kábeles vevők száma meghaladja a 9 milliót, itt még nagyon a fejlődés kezdeti szakaszában vannak. A statisztikák szerint legalább 3 milliárd tévékészülék van Kínában. A BIRTV kiállítást beharangozó riportjában a CCTV 9-es angol nyelvű csatorna azt mondta, hogy legalább 5000 milliárd dollárt költenek majd el az elektronikus médiában 2008-ig, az évente 28-32%-al növekvő piacon. A CCTV mellesleg a Forma 1-es Jordan Đ Ford csapat egyik főtámogatója, mivel 2004-ben Shanghai is feliratkozik a Forma 1-es pályák közé.

A kínai televíziózás négy szintű modellre épül. Az első és legmeghatározóbb szint a központi állami televízió, a CCTV. Csatornái között minden lényeges tematikus csatorna megtalálható: hír-, gazdasági-, sport-, gyerekfilm-, Ňfelnőtt filmÓ- csatornák. A 4-es csatornát kifejezetten a nem Kínában élő kínaiak számára tartják fent, nálunk Magyarországon is számos kábelrendszeren vehető. A 9-es angol nyelvű csatornát nagy nevű amerikai televíziók, mint az AOL Time Warner, (Murdoch-féle) News Corporation is átveszik, év elején megállapodtak ugyanis a kínai kormánnyal, hogy az megengedi a nem Kínában, hanem Hongkongban gyártott StarTV által tulajdonolt Phoenix tévé 24 órás kínai nyelvű hircsatornájának, az InfoNews-nak vételét. Korábban már létrejött hasonló megállapodás a StarTV-vel, de az kifejezetten tiltotta a hírjellegű programok sugárzását, csupán szórakoztató műsorokra korlátozta az engedélyt. Persze nem az átlag kínai számára, ők titokban tartott házilag barkácsolt vagy külfüldről becsempészett műholdas vevőkkel próbálkoznak, az InfoNews vétele a nagyobb szállodákban és a külföldiek által lakott városrészeken lesz lehetséges.

A második szintje a televíziózásnak a tartományi kormányzatok által üzemeltetett televíziókat jelenti. Több, mint 30 van belőlük, függetlenek a központi televíziótól. Általában műholdakon keresztül is sugározzák őket a földi sugárzás mellett, sokszor a tartományon belül is számos regionális műsort készítve.

A harmadik szint a városi televíziózás szintje. Minden városnak legalább egy televíziója van, a pekingi városi televíziónak például 6 csatornája, melyből az egyik sportcsatorna. Általában nézettek és számos interaktiv, a nézők bevonására törekvő műsoruk van.

A negyedik szint az úgynevezett megyei szint. Ezek általában a fenti három szint valamelyikének a műsorait sugározzák a technikailag gyengén fejlett vidékeken. Inkább egyfajta disztribúcios rendszernek foghatók fel. Az elmúlt években folyamatosan történt e négylépcsős modell korszerűsítése és átalakítása a két szintű modellre, mely szerint csak nemzeti és tartományi média létezik és a városi és megyei szinteket a tartományai fennhatósága alá sorolják. Az átalakulás részeként így ezek az ŇalacsonyabbÓ szintű egységek nem gyárthatnak majd saját műsort, a helyi híreket kivéve, műsoraik nagy részében a magasabb szintek programjait adják tovább. Emellett megkezdődött a műsorok kereskedelmiesítése is, a televíziókban vannak reklámok és hasznot is termelhetnek tulajdonosaiknak, aki ugye tulnyomórészt az állam.

Természetes a digitális televíziózás sem hagyja hidegen a kínaiakat. 2005-ig a meglévő televíziós csatornák negyedét digitalizálni kellene, egy az ottani Tervhivatal által 2000-ben elfogadott terv szerint. Szecsuánban már folynak a kisérletek és a hírek szerint az ottani kábeltelevíziós vevők egy tizede már képes DVB-re. 2005-re a digitális kábel felhasználók száma meg fogja az elképzelések szerint haladni a 150 milliót. Sőt várhatóan még az idén megkezdik a digitális HDTV sugárzást is mind kábelen, mind műholdon. A tervek szerint 2015-ig teljesen abbahagyják majd az analóg sugárzást.

Mi mindebből a tanúlság? A következő 10 év legfontosabb piaca Kína lesz a televíziózásban. A mi tárgyalásaink is jól alakultak, a közeli jövőben már konkrét üzletkötések reményében mehetünk vissza és akkor talán a kiállítótermeken túl is láthatunk valamit Kínából.